Metsző,jeges tekintete,
még végigsöpört a tájon,
de már halkan kuncog a világ
a haldokló februáron.
Próbál még zsarnok lenni,
uralni a tájat,
megrázni,
tépni
az éledő faágat.
Erőtlen tombol.
Néha még feléled,
de már nincs társa más
csak az éjszakai rémek,
a fagyok.
Enyhülnek már a nappalok.
A március már itt topog,
köpenye alatt
virágot bontó
zöld napok,
tavaszi édes illatok,
rejtőznek
és kikandikálnak,
a langyos melegben
előbújnak
és körtáncot járnak.
Még a kutyák is
szerelemre vágynak.
Reggel madártrillák
adják hírül az álmos világnak,
hogy a télnek vége,
tavasz van,
tavasz lesz végre!