A ROM
(Szűcs István)
Néhány nagy kő, egymásra rakva.
Oldalt egy fal még majdnem ép.
Mohos lepel zölden takarja,
a padlatot fű lepte rég.
A csordapásztor itt pihen meg
deleltetni a barmait.
A régholt ősök tán lenéznek,
meghallván kürtje hangjait.
Az egykor itt élt jó vitézek
emléke is rég elveszett.
Váruk romja, mit hősin védtek,
csordásnak ad ma enyhelyet.
(2011-02-16)