Engedd Hozzád…
Állj meg, Te eszelős fiú, egy lépéssel se tovább!
Az életeddel játszol, rögvest keblére ölel a Halál.
Megháborodott az ifjú elméd, miért nem látod?
Az egekben tombolnak a fehér tajtékzó, hullámok!
Kifordult önmagából a tenger pokoli feneke, és
A névtelen holtak, millió csontjait felszínre öklelte.
Állj meg, Te magányos fiú, egy lépést se tovább!
Az életeddel játszol, rögvest torkon ragad a Kaszás.
Vajon ki nyomorította meg jóságos lelkedet, hogy e
Döntésed született: a tengernek veted szép tekinteted?
Egy Életünk van, ám számolatlan a gyilkos halál, ki
Minden percünkben, oly nesztelen nyomunkban jár.
Állj meg, Te álmodozó fiú, egy lépéssel se tovább!
Az én szívemmel játszol, nem vihet el még a Halál.
Engedd Hozzád a szót, amelyet a szívemből küldök,
Mert nem létezik oly akadály, amit én lenem küzdök.
Jól ismerem sok titkodat, és álmodat, fájó sóhajodat,
Szép arcodról töröltem hulló
könnyed.
Engedd Hozzád a szót, amelyet lelkemből küldök,
Mert én vagyok az egyetlen: Te szép Reményed!
Engedd Hozzád a szót, dübörgő tengereken át, és
Halld, ha reggel a Pacsirta dallamával égre száll.
Állj meg, Te boldog ifjú, egy lépéssel se tovább!
Hazavárunk, mint Tavasszal a sok vándormadárt.
Engedd Hozzád a szót, amelyet jó szívvel küldök, vörös rózsa Néked nyílik, fájó könnye, értem hullik.
Engedd a szívedhez a szót, had lüktessen benned,
Ám a kulcsot majd én őrködöm, tiszta szerelemmel.
Állj meg, Te kedves ifjú, egy lépéssel se tovább!
Nézzük együtt:- miként ébred föl az álmos Nagyvilág.
Glica