Alkony
Írta: Hesse Dátum: Február 16 2011 11:44:35
M

Eloltod fáklyád, keleten kél a nappal
Felsóhajtasz, de szíved dobja hirtelen megüt
Nem mehetsz el, ha imád meg nem őrzöd,
Így vonszolod éveid, súlyosbodnak terheid
Teljes hír


Fáradt sóhaj esti széllel
Furcsa madár kitépett szívvel
Halott ének, ősi álmok,
Megszokott dallam, őrült táncok

Csendes zajok, szomorú végek,
A gyilkos arcán meggyötört élek
Lobog a tűz, s hamu száll a vérvörös földre
Kezed keresztre kulcsol s imát mond az égre

Eloltod fáklyád, keleten kél a nappal
Felsóhajtasz, de szíved dobja hirtelen megüt
Nem mehetsz el, ha imád meg nem őrzöd,
Így vonszolod éveid, súlyosbodnak terheid

Ó bontsd ki most hajad, illatozzék ágyad
Vesd le ruháid, had lássék ajkad,
Nyílj ki mint a virág szirmai,
Mit öledben nyújtasz felé, szerelmesen

Meggyötört hajnalon a távolba látok,
Szomorúan, csendesen eltűntek az álmok
Lassan elvonul a sereg, de még kalapál a szív,
Ember az emberre tör, s küzd amíg él.