Drágakő
Írta: fava Dátum: Február 16 2011 19:20:41
N
Meghasonlott ember
önmagával vívott harca,
fájdalmas boncolgatás,
énem tisztulása.
Teljes hír
Drágakő
Úgy tűnik minden sötét
zug reám vicsorog.
Erőtlenül hátrálva
sarokba húzódok.
Tiszta , meleg szívem
tenyeremen hoztam,
hasadt drágakő most
remegő markomban.
Drámám bársony függönye
most újra tárva,
rossz,keserű komédia
kritikára várva.
Meghasonlott ember
önmagával vívott harca,
fájdalmas boncolgatás,
énem tisztulása.
Kínzó , kegyetlen,
kíméletlen ítélkezés,
oda az erkölcsi fölény-
véres vereség!
Kétség szívja erőmet,
aláássa egészségem,
gyönge fűszálként
veszélyezteti életem.
Vánszorgó árnyék vagyok,
élő múmia,
tagjaim lógnak mint
fának meghasadt ága.
Megint feltornázni
a borzalom mélyéről,
fortyogó gondolattal
őrület széléről.
Felvergődni, kilábalni,
indokot találni,
megfogózni szalmaszálban,
acélrúdnak hinni.
Próbálva menteni
becsületem, tisztaságom,
tépett szívem darabjaiból
erkölcsi méltóságom.
fava