Csak a meztelen éjszaka
ölelkezik velem, csak
a semmibe táguló
érintés lehet enyém.
Láncra vert helyzet
vonszol az idő körmenetén.
Én megmaradni akarok,
s ha faladra faragom a betűket,
színeimben megtisztul a mocsok.
Csak a semmi kegyelme lehet
enyém,
magamat égetve zuhanok.
Úgy szeretsz, mondod, s te vagy
önmagad bizonyosságának zsarnoka.
Talpig feketében szülöm
újjá a Napot.