Senki földjén
Nem törődök már senkivel,
nem érdekel semmi,
semmivé tört életemben
gyorsan lettem senki.
Senkiföldi királyságom
semmivé vált régen,
hintóm rozzant göncölszekér,
- ott vár rám az égen.
Nap sugarát neked adom,
nekem nem kell többet!
Köss belőle meleg zoknit,
- semmit se köszönj meg!
Törölj ki az emlékedből,
nem lesz nehéz dolgod,
hiszen amit tőlem kaptál
régen szertefoszlott...
Számtanilag kifejezhetsz,
- én vagyok a nulla!
Vízbe mégsem fojtom magam,
- rút a vizihulla.
Sötétségbe burkolózva
slattyogok az űrbe,
a hőn vágyott fekete lyuk
beszippant örökre.
Megszűnik a tér és idő,
beroppan a sejtfal,
atomjaimra hullok szét,
s a végtelen felfal...