Szépen lassan,
Forró cseppjeit hullajtja halkan.
Fákra ül s télbe hűl,
Nyárról mesél míg szétfeszül.
Kitör belőle a szív, mi engem megöl,
Téged éltet,
Engem eldobott, míg téged féltett.
Itt állok odvas mellkassal,
Mit viaszbordák rácsa
Ejtett foglyul harccal,
Vagy anélkül,
Ha mosolygok rád torz arccal,
Vagy anélkül.
Inis Corphlo (2011. Február 17-18)