A pokolból
Írta: szucsistvan Dátum: Február 19 2011 09:29:24
Gy
Sehogy se tudva, hogy feküdjek,
csak forgok, testem hánykolom.
Bizony mondom, amit ma érzek,
az életre kelt borzalom.
Teljes hír
A POKOLBÓL
(Szűcs István)
Túléltem hát megint a poklot.
Oly lassan telt az éjszaka.
Csak fekszem törten, és jajongok.
Ördöghad kínoz, jókora.
Testem ezernyi tüske szántja,
és minden izmom görcsben áll.
Gerincem minden porcikája
tudatja : itt a kínhalál !
Sehogy se tudva, hogy feküdjek,
csak forgok, testem hánykolom.
Bizony mondom, amit ma érzek,
az életre kelt borzalom.
Egymás után, percet se hagyva
hullámzik át a fájdalom,
és semmim sincs , mi elmulasztja.
Ma éjjel már nem alhatom.
Próbálgatok csöndben maradni.
Asszonykám alszik. Jól pihen.
Igyekszem hát némán jajongni.
Aludj nyugodtan kis szívem!
(2011-02-17)