Ezer és ezer szikla áll az emlékek során,
s mind rejt bánatot, örömet, fájdalmat
de egy szól,
s a mélyből hangok törnek fel,
cseppek hullanak és a sós lében úsznak azok a gondok,
melyek az én elmémbe zselék lennének,
de itt hol a fű kék és furfangos,
ott bizony hulló virágszirmok módjára bomlanak,
ahogy a lelki zúzmara hullik,
s megannyi kristály pehely kering tova,
de míg áll a szikla addig hullik és csak hullik a zúzmara,
míg a lélek tisztul szívedben a gond egyre törpül,
s elhall a hang,
s csak az az egy könnycsepp marad....