Lélekhúrod szépen zendül,
véle szívem lágyan rezdül.
Szelek szárnyán felhő suhan,
napsugárban fürdik utam.
Lélekhúrod nékem pendül,
szívem vígan táncra perdül.
Élednek a régi álmok,
véled lassan eggyé válok.
Lélekhúron tavasz pezsdül,
életfánkon gyümölcs zsendül.
Álmainkban nyarat látunk,
soha semmit meg nem bánunk.
Lélekhúrunk hogyha enyhül,
szerelmünk is bölccsé serdül.
Míg a nyarat tűzben várjuk,
Tavaszunkat ketten járjuk.
2011. február 6.