Fehér szüzek, kik nincsenek besározva,
Várják az éjjelt, félve.
Enyhén szégyenlősek, kik
Felügyelik fájdalmas kísérletként a kórtermet és mindenre készek.
Lázas, hideg, szüzek
Kik nem tudják, hogy mi is következik.
Hosszú borzongás Őket átszeli,
S bevagdossa testüket,megbélyegzi.
Tündöklően szófogadó szüzek,
Akaratuk nélkül násznagyok,
Kik forró szenvedő alanyok és nyögnek,
Ott a fehér köpeny alatt a szívük.
Buja, takart, kinyújtott test,
Drága takarók és kihívóak,
Mozdulatlan pökhendiséggel,
Oázisban képzeled magad.
Csak egy hétre szeretők,
Így kilépnek a szürkeségből,
Keresztre feszített test egy kézzel,
Őket vonzza a romlottság, a fényűzés, hol minden előkelő.
S ott elmerülsz és vesztes vagy,
A kipihent ember ravaszsága kihasznál,
S elfelejted, hogyan is fájt
Az a szeretkezés, melynek mindegyik percében ott volt a hazugság.