Hubart - Maryam: Farsangi bálban
Írta: Maryam Dátum: Február 20 2011 11:59:46
MM
Ablakot nyit az ég most a szép tavaszra,
Sétámon találtam rá egy falragaszra:
Álarcodat kapd elő, farsangolj velünk,
Maskarába bújtatva telet űzetünk.
Teljes hír
MM
Hubart - Maryam: Farsangi bálban
Ablakot nyit az ég most a szép tavaszra,
Sétámon találtam rá egy falragaszra:
Álarcodat kapd elő, farsangolj velünk,
Maskarába bújtatva telet űzetünk.
Tárt karokkal fogad most a civis város,
Ingyenes rendezvény, az ajánlat csábos!
A félholt is eljön, otthon csak az marad,
Ki már fel sem bírja a boros poharat.
- Kaptam az alkalmon, rögvest jelmezt húztam,
Két deci boromat a torkomra zúztam. -
Vallotta Maryam, kissé pironkodva,
Magát bő lepelben múzsának álmodva.
Hubart is jelen volt a mulatók között,
Babérkoszorúval igricnek öltözött.
Felforrt a bikavér már ütőerében,
Fürgén pengett lantja suta nagy kezében.
Maryam meg leült az egyik sarokba,
Rejtek-álarc mögül nagyokat pislogva.
Megfordult a bálban mindenféle szerzet,
Szegény ember, aki színes álmot kerget.
Volt börtöntöltelék, ki falon átmászott,
Akit most a kedve rendőrnek álcázott.
Szegény sarki koldus öltözött bankárnak,
Ádáz hungarista kínai császárnak.
A részeges kocsis, ki folyton köpködött,
Ezennel ájtatos barátnak öltözött.
Tisztes háziasszony, ki egértől retteg,
Medveidomárként nem maradhat veszteg!
De a sok maskara, s álarcdömping mögött,
Farsangi forgatag, s embertömeg között,
Végleg meghúzódni, badarság is volna,
Kígyóbőrt levetni nem az ember dolga.
Mégis próbálkoznak egyre-másra véle,
Ruhák mögé bújva, álarcot feltéve,
Hátha más bőrében könnyebb lesz a sorsuk
Még ha egy napra is, jobbra fordul sorjuk.
Így lett a pókból pék, rosszlányból apáca,
Komor vénlegényből cirkuszi pojáca.
Hajnal felé járt már, az igric is fáradt,
Mivel nemcsak dalolt, de fordult is párat.
Mindjárt felfedezte a pihenő Múzsát,
Ki épp újrakente ajkára a rúzsát.
- Nocsak, eljött közénk a Parnasszus szépe,
Ily csodát nem látott még Debrecen népe!
Régóta szenvedek már ihlet hiányban,
Agyam összes rémes rímét már kihánytam.-
Így dörmögött Hubart, s a Múzsához lépett,
S mint éhes gavallér tette ott a szépet.
Parnasszusnak lánya fogadta a bókot,
S homlokára nyomott egy nagy rúzsos csókot.
Átkarolta nyomban, táncra perdítette,
Megforgatta százszor, jól kimerítette.
Merítette volna, de ereje teljén
Múzsacsóktól éledt, másnapnak reggelén.
Elszállt a fáradság, fánk illat terjengett,
Roskatag tálcákról mindenki szemezget.
Két pofára tömik a sok finomságot,
Pezsgővel öblítve a nagy vigasságot.
Végül megszentelve együtt töltött órát
Maryam és Hubart megírta e nótát.