Ezt nem tehetem
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Február 20 2011 18:27:23
MM
Már naponta küszködök könnyeimmel,
patakként akar kitörni belőlem az élet
mert sosem, soha meg nem érthettem
hogy elmúlásunk csak fejezetnyi tétel!
Teljes hír
CCCLXXIX. szonett
Esténként hintaszéken nyikorogva
forrón-fanyar teám szürcsölgetem;
csak vánszorog az idő, s mogorva,
kurta órákat hagy sok-sok perce.
Kandallóm parazsát nézem igézve,
olykor belenyüszít, s míg ha mára
már sorstalan is lett halódó vérem, -
sem felejthető múltunk varázsa!
Az eltelő kattanásaira riadok,
talán így akar nyomatékot tenni
kóborló gondolatfoszlányaimra; - hol
elmémbe rótt szavaid fájdalmuk élik,
…”Felejts örökre,… többé ne,… soha,
…találkozásunk emlékét hagyd elégni!”
......................................................
Sztaniolpapírba csomagolt hétköznapok
sorakoznak a fali polcon, az Idő
pora lepi, s komoran jár el felettük -
ezüst, piros, s csillogó arany-szín árnyalatok.
Ne kérd, nem tehetem, hogy, felejtsem ők,
s kidobjam mind’, hűn-szeretett kincsünk!
Minden lobbanó láng egy emlék,
s minden sercenés egy-egy kimondatlan szó;
minden jaj egy parázs-nyöszörgés,
s a sóhaj, mely csakis neked adható!
Már naponta küszködök könnyeimmel,
patakként akar kitörni belőlem az élet
mert sosem, soha meg nem érthettem
hogy elmúlásunk csak fejezetnyi tétel!
20110114
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!