Térden állva ( Valentin napra)
Írta: zsiga49 Dátum: Február 20 2011 20:12:24
MM
Előtted térdelve fogadj el
Száz vörös rózsaszálat,
Szorítsd magadhoz,
Mert lelkemből árad!
Teljes hír
Előtted térdelve köszönöm,
Hogy mindig vagy nekem,
Szerelmes pillantásod nélkül
Üres volna törékeny életem.
Benne vagy minden gondolatomban,
Ha alszom, akkor a szép álmaimban.
Látlak a koromsötét éjben,
A tisztaság bűvöletében.
Változó önmagam kezében,
Testem szomjtalan tüzében.
Látlak a szétszórt villanásban,
A csend nyugvó halmazában
Nappalok édes forgatagában,
Hiányod szépítő távlatában
Ott vagy léptem sáros mezejében,
Homokos tengerpart száraz fövenyében.
Jelen vagy bőséggel terített asztalomnál,
Csilingelve koccanó boros poharamnál.
Benne vagy halkan susogó fák lágy dalában,
A vidáman csipogó madarak trillázásában.
Ott vagy nekem, mikor félve más felé néztem,
Kósza gondolat, de hozzád hamar visszatértem.
Akkor is látlak, mikor a szem utánad fordul,
Nem látod, de a könnyem azonnal kicsordul
Féltelek, ha nem lépkedek melletted,
A sötét árnyak a széllel hamar elmentek.
Ott vagy nekem a jóság égető tüzében
A kimondott szavak édes erdejében.
Szerelmem beteljesült oltalmában,
Eggyé vált lelkünk Mennyországában.
Előtted térdelve fogadj el
Száz vörös rózsaszálat,
Szorítsd magadhoz,
Mert lelkemből árad!