Radnai István:
HAJNALI HARMAT
évszak-tévesztő
levelek maradásra ítélve
ablak tárt szembogarad
a félelem függönyei mögött
a vágy kucorog az idő
lélegzetében lüktet igen
és nem súlyos ingája
lobban a nappal szemben
repülő madarak csak
a ruháink lazulnak inaink
görcse egymás előtt térdre-
roskad sikolyod izzó-
fehéren vissza-
ringó sirályok a konkrét
órák mutatói lendülnek
és megtorpannak végleg
mert így-akarjuk
bőséges hajnali harmat
az életnek megbocsátunk
feszesek a fényre-zárt
virágok ittasult szirmai