Gyermekem, Én és Te közötted nincs különbség...
Csak a hallgatás.
Azt várom, hogy egy nap az legyél, az mi nem lehettél,
De ehhez idő kell.
Hogy keresztül tudj látni rajtuk, az embereken
Csak nehogy eltévedj, mert lélegzetük megtéveszt,
S Én rád már nem tudok ügyelni...
Szépen kérlek, ügyelj !
Mikor mindezeket megérted,
Bár tiltott dolgok része,
Köröket rajzoljál s a jeleket ne téveszd,
Belőlük ne kerüljön ki lépted.
Az út mindig Északi irányba visz,
Ígértem, hogy érkezek
A fekete lyukon át s ott találkozunk,
A hallgatás nagy ölelésében.