Jó volt, szép volt boldognak lenni,
Még így is, hogy oly keveset láttalak!
Amikor beszélgettünk,
Láttam nevető arcodat,
Csodálatos mosolyodat!
Búgó hangod szépsége,
Átmelegítette szívemet,
Két szemed ragyogása,
Bevilágította lelkemet!
Most ülök a sötétségben,
A messzeségbe révedek,
Miért halt meg a mi szerelmünk,
Vagy talán megint tévedek?
Legbelül a szívedben, lehet, hogy
még mindig szeretsz!
Vagy örökre elfordulnál tőlem
És szerelmünknek vége lessz?