NAGY DOMOKOS IMRE
MATRÓZLÁZADÁS
– A Kalózvilág című befejezetlen ciklusból –
Harmadnapja étel és víz nélkül
áll a hajó a tenger közepén.
Áll a hajó, dünnyög a legénység,
napfény játszik a víz felületén.
Áll a hajó, dünnyög a legénység:
„Pippo, Medve, figyeljetek ide!”
„Pippo, Medve, nemde a múlt héten
hátatokon csattant el a korbács vége?”
„Pippo, Medve, nemde a múlt héten
semmit el nem osztott a kapitány?”
„Semmit el nem oszt, és mindent magának tart…
Nem minden kapitány ily hitvány!…”
„Semmit el nem oszt, és mindent magának tart…
és már három napja, hogy itten éhezünk…”
És már három napja… az agyvelő felforrt…
„Az anyja keservit, fiúk, elintézzük!”
És már három napja Az agyvelő felforrt
Pippo, Medve bemegy. „Hé, Kapitány!”
„Pippo, Medve, mars hajófenékbe!
Intézi el a kapitány kurtán.
„Pippo, Medve, mars hajófenékbe!?”
Villan a bárd, és egy golyó süvölt…
…Villant a bárd. „Meghótt a kapitány!”
Feketedő ég alól szél süvölt…
Villant a bárd, meghalt a kapitány,
parancs nélkül hánykódik a hajó.
Parancs nélkül, legénység fej nélkül…
„Hej, ha megmondaná valaki, mi a jó…”
Parancs nélkül, legénység fej nélkül,
kormány nélkül… A legénység üvölt:
„Kormány nélkül hánykódik a hajó!”
Csak hullám zúg és a tájfun süvölt…
(Bükkszentkereszt, 1958. július 16.)
A kötetembe nem vettem föl.