s előtör az én,
az vagyok valójában én,
ki a világban él,
egy áttombolt este után,
hol gátlásod felszakad,
talán a világ szélére sodródva,
sört habzsolva és rángatózva,
mikor tudatod feleszmél és szíved dobban
határtalan a lét, míg valaki feléd nem lép....