Az élet..
Az élet,mint szélvihar a levelet,
Elsodorja az embereket.
Akiket nem kímél,elítél !
Sokakat ,sziklához csap.
Másokat ,iszonyú,magasságba emel.
Vannak,kiket tenyerén kényeztet,
Nekik,minden jót ígér !
De a rengeteg ember ,iszonyúan fél,
Szenved ,s lapul, örül hogy él !
Meghúzza magát,legyen láthatatlan!
De kevesek ,a zöld szikláról,
Sétálva jönnek alá,hahotázva,
Pocskondiázva az elterült tömeget.
Nekik lehet élni,kevélyen nézni,
Újjal mutatni a szerencsétlenre ,
Akit nem kímélt élete !
Nem jól van ez így ,a sokakat,
sorsuk a mélységbe rántja ,mindig !
Onnan többé,feltörni ,már nem lehet.
Zokogva siratják,értelmetlen létüket,
A kevés kiválasztott harsog,minden jót ígér!
A szerencsétlenek,egymást taposva,
Rohannak elő!
Bízva a hazug szóban,az átkozottakban,
Már zászlót emel a tömeg !
Vezéréért üvölt ,hűséget fogad,
Pedig csak pár évtized,ami eltelt !