"A csecsemő is szenved, ha szül a nő"
Apró tüdejébe hasít a levegő.
Kipottyan fészkéből - mint madárfióka,
puha melegben élt kilenc hónap óta.
Hideg fényben vacog,
csupa ránc a teste,
betakargatják őt óvó szeretetbe.
Anyja emlőjéből csurog a tejecske,
jóllakottan szuszog,
kopasz a fejecske.
Nem sejti, mi vár rá, itt a külvilágban,
hosszú, boldog élet,
vagy épp ellenkezőleg.
Jósló csillagképek vajon mit ígérnek,
nem tudhatja senki,
de az már biztos, hogy megtanul szenvedni.
Örömök is jönnek: sikerek, szerelmek,
színes emberi sors - így van elrendelve.
Kívánom gyermekem, boldog életedben
övezzen önzetlen szeretet,
minden lépésedben.
/megjegyzés: a vers 1. sora József Attilát idézi/