Csak én
Írta: thea Dátum: Február 26 2011 13:02:20

---

Gy

Én vagyok. Csak én.
Ülök a semmi közepén.
Délelőtt tizenegy, szombat,

---

Teljes hír

---

Én vagyok. Csak én.
Ülök a semmi közepén.
Délelőtt tizenegy, szombat,
Az idő múlik, tengelye
Mégis imbolyog, behorpad
Mert én időtlen lebegek.
A mosatlan nyújtja
Zsíros kezeit felém
Sikolt a szoba, a könyv,
Hogy történjen valami,
Hogy legyek kemény, de én
Csak ülök itt, a semmi közepén.
Kicsit szánalmas, hogy neked,
Pont neked írok,
Hogy reggel veled ébredek
És ha nem tart semmi,
Átkozódom és sírok,
Vagy unatkozva révedek
A fekete semmibe
És érzem, bárhol,
Ahol vagy, ahová mész,
Mint láncravert kutya,
Baktatok veled, feléd.
Ne szólj, ne is mondd!
Nem kell, hogy lenézz,
Lehetsz még te is
Saját testedben a vendég.
Ne is sajnáld!
Ilyen az élet.
Egyszer megölnék bárkit,
Máskor az árnyéktól is félek.
Most, hogy a kerék
Megakadt és ilyen lettem: merész,
Mégis végtelenül üres
Kiálltam, hogy
Elmondjam, mint
Próféta vagy
Elmebeteg hülye,
Hátha van még, aki meghall,
Aki megszán,
És odavet sértést vagy jó szót,
Hogy küzdj, vagy hogy ne bánd:
Kevés voltam és vagyok,
De vergődve süketen és vakon
Sikoltom hozzád, neked,
Csak fogadj el!
Én megteszek bármit.
Van, aki rám néz,
Van, aki ásít,
Vagy közömbösen
Vállat rándít.
A többi továbbszalad,
Lapozva a naptárt,
Mint szent mantra
Téphetetlen lapját.
Mások mondják:
Kisírt az arca
Feneketlen kút, mibe
Könnyeim töltöm, mint
Modern Danaida.
Szenvedek és félek,
Várom, hogy fájjon,
Kéjesen lebegek valami
Könnyű halálon
És magamon nevetek,
Ha szavadra néha még
Meg-megrezzenek,
Vagy lopva, mint betörő,
Kutatom életed morzsáit,
Hogy mikor merre jártál,
Vagy melyik szörnyű nő
Karjaiba veted magad
Helyettem gyáván.
És még sem teszek semmit,
Mert nem lehet.
Zabáltatom a semmivel
A céltalan perceket.
Várom, hogy történjen
És történhet, hogy várom
De nem tudom átlökni magam
Ezen a végtelen határon.