Gondolkodom, tehát vagyok!
Köszönöm Azoknak, akiktől vagyok!
Először az Úrnak, majd a Szüleimnek!
Már régóta tudom, hogy véletlen vagyok.
Apám sokszor emlegette, hogy fiú kellett volna,
de, hát én lány vagyok!
Mikor szegényt ápoltam, mondtam is Neki:
"Ugye Apám egy fiú jobb lett volna!"
-Dehogy lányom, most velem mi volna?
Gondolkodom életemen,
Amit lehetett, mindent megtettem.
Szerettek érte sokan nagyon,
Én is szerettem mindenkit,
Olyannak, amilyen!
Én ilyen vagyok,
Szeretek, de nagyon!