NAGY DOMOKOS IMRE
VÍZIÓ
Ősz esője veri az ablakom,
félálomban tűnődve hallgatom.
Képek jelennek meg, s tűnnek csendben el,
néma kérdésemre hallgató árny felel.
Ha felel.
Gomolyognak köröttem az árnyak,
amelyeket senki más nem láthat,
s ha riadva próbálom elérni,
nyúló kezem a levegőt éri.
Nem lehet elérni,
nem lehet elérni.
(Bükkszentkereszt, 1965. augusztus 24.)