S elhagyta az eget a nap,
Sugarai egymás után a földre hullanak.
Csendes, magányos órák jőnek,
Barátai a képzelő erőnek!
Ezer meg ezer gyönggyel díszített, sötét est,
Vásznadra a lélek, színes képeket fest.
Arcot, érzést, vágyat s mosolyt talán,
Mi valóra válik egy másik,
Gyöngyökkel díszített éjszakán!