mint szív a csendet és lélek a zenét,
mint csend a szíved és zene a lelked,
vágyak óhajának felnőtt-félelmét
magába záró bátor ismeretlent,
hogy elmondd örömöd és bánatod.
Talán az én hangom is megláthatod,
ha arcomra festem miközben beszélsz
s velem együtt kitartóan remélsz.
Kereslek , de ha te közben rám találnál,
szólíts meg kérlek, ne maradj csendben!
Hiába nincs amiért magányosan várjál
amíg rád találok , hisz az élet rövid csermely
vagy mély vizű patak, folyam, Óceán, tenger.
Kereslek, míg te is megtalálsz, engem várván.