Indigó kék hangulat bluesban Írta: Eta-Etusom Dátum: Március 01 2011 09:59:26MM
Nem jövök rá s keresem hová is rúgtam le a cipőmet.
Este mikor a fények halkan elköszöntek.
A magány nem nem követelt,elpilledt.
Indigó hangulat, megadva és elfogadva mindent. Teljes hír
Kék, kéksége a felhőtlen pasztelltől ível a viharosig
Reggel kutatom de mindent be fed ónos szürke felleg
Pedig de kellene a derű a morcos kedvre.
S bennem az éjjel indigó mélykék villódzó fénnyel kavarodik
Sohasem voltam kék vagy talán már nem is emlékszem
Hiszen ez a boldogság felhőtlen fénye
Hova is rúgtam le a cipőmet,kéne!
Indigó magányban ülök nagyon mélyen.
Sóhajtok s szól blues reszelős hang forró és rekedt
Menj végig a fájdalmak útján noszogat és kerget
Fejemben a káosz és a fejgörcs fenyeget
Cicusom hozzám simulva dorombolva felelget
Nem jövök rá s keresem hová is rúgtam le a cipőmet.
Este mikor a fények halkan elköszöntek.
A magány nem nem követelt,elpilledt.
Indigó hangulat, megadva és elfogadva mindent.
Szegény bolond a szeretet koldusa már semmit sem óhajt,
Váróteremmé vált szobámban csak lemondóan sóhajt.