Sóvárgó szememben kérdéseket láthatsz,
Mert jó néhányra tán sosem kapok választ.
Lesz-e még olyan, aki ennyire és őszintén,
Létezik-e más ilyen a földtekén…
Ki karjaival átölel, szeretően, szorosan,
Segít neked mindenben örömmel, s boldogan.
Lesz-e még olyan, ki odaadná mindenét,
Érted, ha kellene, feláldozná életét.
Csókolna oly tűzzel, mi elégetne akármit,
Kinek puszta lényed megtestesíti vágyait.
Ha bánatodban keserven zokognál,
Szívesen csakis ő hozzá bújnál.
Súg-e majd füledbe valaki még verseket,
Melyeket irántad érzett szerelme ihletett.
Reggel csodálva néztem édes álmaid,
Kibontja e valakinek ez még szívének szárnyait?
Lefekvéskor adsz-e még férfinak úgy csókot,
Fogadsz-e majd mástól úgy pirulva bókot?
Küzd e majd érted úgy ember, mint én tettem,
Ezeket a dolgokat én el nem feledtem.
Vannak kérdések, melyek bennem élnek igazán,
Te már rég túlléptél a felejtés határán.
Nem nyújthatsz már nekem többé sohasem támaszt
Mivel ezen kérdésekre…már rég megkaptam a választ.