Hajó hintázik
hullámzó habokon,
végtelen nyugalom
szélcsendes napokon.
Némán nézem az ablakon át
a néptelen utcák sorát,
töretlen türelemmel
várok rád.
Vágtató paripák hátán
nyargalok hozzád,
szívemben dobog az izgatott várakozás,
ez lesz - én érzem - az utolsó
találkozás.
Hajón vagy vonaton,
léghajón, lovakon, szekéren vagy
gyalogosan, végtelen utamon
eljutok hozzád.
Álom vagy valóság?
Élet vagy képzelet? varázs?
Emlék és kényszeres vágyakozás,
Hiszem, hogy számomra
te vagy a végállomás:
valahol vársz...