Arcodon elpirul a Nap árnya,
kezedben fagyos hóvirág-szirom,
szép szemedben a hit szivárványa.
Halkan sóhajt fel a világ titok:
miért rügyezik mégis elszárad,
virág-fénnyel meddig világítok ?
Miért rügyezik mégis elszárad ?
Szirmai után mi maradhat még?
Kérdéseimre hol a jó válasz ?
Kiderül mégis a tavaszi ég,
és szirmokat lehel a kikelet
Arcodra s arcomra esik a fény.
A túlsó partra át nem vihetlek .
Virág és napfény árnya arcodon,
Élni mindketten érted sietnek.
Itt a tavasz völgyeken- halmokon.
Hóvirág szirmok rögre hullanak.
Napfényes árnyék pírja arcodon.