A piroslámpa ködjében,
a rend körzetében,
a kegyetlenség fekete csírája szívem mélyére gyűlik,
az átkozott gondok zselé módjára sűrűsödnek,
s a pozitív impulzusok sokkhatásként kínzatnak,
az a világ hol a csend ismeretes, s végtelen a káosz,
ott kérlelve állok .....
s a hangok csak zúgnak,
mint a szurok a beton foltra,
mely a gondok tengerének a forrása....