Agyongyűrt esték
a boldogság,
puha, szétmálló testét
próbálják lepkehálóban tartani.
Nem megy.
Csak kapkodok utána.
Szétfoszló ruhája,
kezeim közül kicsusszan.
Pucéron,
ruha nélkül ordít,
hogy belekékül
az újszülött bánat.
Követeli hogy felneveljem,
ha a lábam közé vettem.
Valamiért,
tegnap elhallgatott.
Megbékélve nézett utánad.
Tágra nyílt eddig könyörtelen szeme.
Magára húzta a lepkehálót,
csendben betakarózott vele.
Bőre rózsaszín
és nem is
ordít.
Mellemből már nem vért szív.
Tejet csordít.