Ha majd
Ha majd anyám hangja hív,
apám két karjával gyermekként
a biztonság egébe felhajít,
még, még tata, kérlelem én,
akkor már mögöttem
lábam nyomát is elsöpri feledés,
de
életem nem volt veszteség,
szerettem – szerettek
féltettem – féltettek,
amim nem volt,
el nem veszíthettem.