A fájdalom sakál-állkapcsa
csattog,foga fogamba mélyed
ahogy tépi,marcangolja
az érzékeny idegeket.
Sikoltó félelmem belefojtom
a kábulat keserű porába
álmatlan,kínzó éjjelem folyton
kiáltja,úgyis hiába.
Ólomszín rémület oson
hogy verdeső,rab szívemre
fémesen záruló hálót fonjon.
Kétségek közt várom a hajnalt
hoz-e megváltást kínjaimból
elűzi-e izzó fájdalmamat.