Várakozás
Tétován sétálok
fel-le, fel-le,
rozzant kerítés,
avarral telt árok.
Portáját a gazda
régen nem seperte,
a hó beborít és
én csak várok, várok...
Sétálok tétován
fel-le, fel-le,
a csengő hívogat,
ráteszem kezem...
- Bejutok-e még
saját életembe?
- Vagy csak emlékeimbe
temetkezem.
Tétován sétálok
fel-le, fel-le,
tékozló vágyak
pokla gyötör,
tenyerembe olvad
reszkető melle,
s amfóra testében
gyönyörködöm.
Sétálok tétován
fel-le, fel-le,
telnek a hetek,
bús hónapok,
az évek fátylának
kétes kegyelme,
bocsánattal fedi
a rút holnapot.
Tétován sétálok
fel-le, fel-le,
rozzant kerítés,
avarral telt árok.
Hosszasan csengetek
elkeseredve,
de lakatlan a ház,
és csak várok, várok.
Tétován sétálok
fel-le, fel-le...