ÚJ TAVASZ
(Szűcs István)
Tehát megint egy új tavasz jött,
pedig még mindig itt lebeg
akácos mézes illatával
alig múlt illatfellegek.
Én érzem, hogy még oly közel van.
Hiszem, hogy el sem múlt talán.
Szerintem ez csak tévedés volt,
ahogy év fut az év után.
Nem is történt azóta semmi.
Kelünk és fekszünk, napra-nap.
Nincs könyvjelző sehol kitéve,
egyforma minden, úgy marad.
Kezdetnek, végnek, egy a színe,
a folyó soh’sem változik.
Csobog, rohan a hosszú úton,
és közben néha álmodik.
(2011-02-28)