Hívogat,
Halk hangon hívogat,
Magához a magasztos mindenség.
Oh, igen. Ez az, amire oly’ vártam nagyon rég.
Megyek,
Megyek, mint akit bűvöletbe ejtett
Egy titokzatos dal. Magával ragad, megállni
Nem enged, kezével jelzi: Nincs mit várni.
Látom,
Látom Őt a mennyei trónusán,
Ül és vár, robosztus karjait kitárván
Vár reám, s mindenkire, ki az Ő útján járni kíván.
Nevetek,
Nevetek, mert boldog vagyok,
Hogy Őfelé tarthatok, hogy úton vagyok.
Tudom, jól tudom, hogy az Ő szeretete most már a célom.
Érzem,
Hogy már közel a cél,
S nem hiába remél ezen emberi szív,
Mely bennem dobog, melyet Tőle kaptam egykoron.
Itt vagyok,
Már majdnem célba értem,
Már nincs mitől félnem, egyedül már nem vagyok
Hiszen Ő itt van bennem, és én Őbenne vagyok.
Míg világ a világ.
(Tóth Evelin,2011. február 24.)