Mocorog a fű , pirospipacs és hubart közös verse.
Írta: pirospipacs Dátum: Március 06 2011 16:06:32
N
Bizsereg a szív és ragyog a derű,
zsendül már a tavasz, mocorog a fű,
két fura figura dugja ki fejét
keresi a párját, nem leli helyét.
Teljes hír
pirospipacs és hubart közös verse.
Mocorog a fű
Bizsereg a szív és ragyog a derű,
zsendül már a tavasz, mocorog a fű,
két fura figura dugja ki fejét
keresi a párját, nem leli helyét.
Giliszta Gizike és Hernyó Hugó -
magányos kis lelkek, testükben rugó,
réges-rég szomszédok, nem is olyan jók,
hol egyik, hol másik keresi a szót.
Itt van már a tavasz, mondja Gizike,
férjhez kéne mennem, de most ízibe!
Én pedig nősülnék, így Hernyó Hugó,
ilyenkor tavasszal viszket a dugó.
Magamra kapnék egy vadi kis rucit,
kidobnám keblemnek lájtos dombjait,
hogyha vagány lenne, maga, ó Hugó,
sétálhatna vélem, míg szól a rigó!
Hugó megcsodálta Gizi kebelét:
- Mint a légy a tejbe, estem tebeléd!
Mindjárt séta után eljegyeznélek,
Gyűrűs férgek leszünk, egy test, egy lélek.
Messze elkószáltak, oly tág a határ,
Kifigyelte őket egy éhes madár.
Önfeledt játékban, mint férj-feleség,
Így lett mindkettőből rigóeleség.