C’EST LA VIE
Írta: NDI Dátum: Március 07 2011 09:10:51
MM
Fehér orgonavirág. Most nyílik bimbóból,
mint lány, ki még nem ismeri az életet.
csak állok előtte, s szomorkásan nézem,
miért is kellett megismernem nékem?
Teljes hír
NAGY DOMOKOS IMRE
C’EST LA VIE
(Ez az élet)
Orgonavirág
Fehér orgonavirág. Most nyílik bimbóból,
mint lány, ki még nem ismeri az életet.
csak állok előtte, s szomorkásan nézem,
miért is kellett megismernem nékem?
Nem lenne-e jobb álmodni szépeket?
Ez van
„Ez van” – mondják jó pestiesen,
s a választ tudomásul veszem,
mert mit tegyek? Felnézek az égre.
Az magas – és én nem tudom, mivégre.
Rímtolvaj
Az égre – mivégre. Radnótitól loptam e rímeket,
s most félve pislogok, hogy talán nyakonvág.
Bár mit tegyek?
Ha nem lelek rímeket – szerezhetek?!
Miért?
Mert
Reám nem vár Brassó ős városa,
nekem nem szólhat az Ókapu Selmecen,
felém nem int a régi Berek sem,
én nem gondolhatok sírva a Marosra.
Bihar Párizsáról nincs emlékem nekem,
és én nem voltam soha a Havason,
sem a Dunaerdő, sem a Kisbalaton
emlékét én nem őrzöm szívemben.
Nem rímelhetek a rónára – Corona,
régi szép időkről tán emlékem sincsen,
nincs is tán kép, ami visszaintsen,
nincs is vágyam, ami rám hajolna.
Summa
Erőltetett lett e versnek a vége,
ezért most magamról többet nem mondhatok –
mert mint kicsi csengők, csendben muzsikálnak
a régi munkácsi havas vasárnapok…
(Budakeszi – Budapest, 1965. május 9-10.)