Ez a szombat is, olyannak indult,
Mint a többi hétköznap, olyan hideg!
Talán valamivel szebb, mert kisütött a Nap!
Minden nap az első, "Jött-e üzenet?"
Kapok érte eleget, de nem érdekel!
Megdobbant a szívem, mit írhat a kedves,
Válaszoltam rögtön, "majd mesélek, ha már
egyszer tudunk beszélni személyesen!"
Egy szempillantás alatt ott volt előttem,
Mosolygott, csókot dobott, integetett nékem!
Örültünk egymásnak, mint két gyerek,
Majd jelentkezem megint, ha lehet!
"Én meg sokmindent mesélek Neked!"
Nem volt semmi különös, de láttam az
Arcán, hogy szeret, csillogott a szeme
És rámnevetett, én meg Őrá, hát ez természetes!
Ilyen kevés kis boldogság jut csak nekünk,
De egyenlőre türelem, még boldogok lehetünk!