Mint egy levél.
Véletlenül a kabátodra sodorta a szél.
Így kaptál meg Kedvesem.
Az utolsó hajtásból,
mit meghagyott a tél
talán már nem lesz
pörgő,haldokló levél.
A hajtókádhoz simul csendesen.
Hallgatja a szíved dobbanását,
s az erezete új életre kél.
Közösen áramlik, zubog a vér,
összekapaszkodik ,
együtt lüktet
kabát és levél,
mert egymás nélkül,
többé már mit sem ér.
Így kaptál meg.
Csak egy levél.
Véletlenül a kabátodra sodorta a szél.