S csak figyeltem a kék eget,
Sóvárgásom függővé tett engemet,
Szállnak a darvak, az Őszi lelkek,
Sárgás Ősz levelei közt láttam repülésüket,
Ki tudja már milyen messzi is vannak, Ők a vándor szépek ?
Mindezek talán kirakós kockák fogalma,
Damaszt ágyneműben feküdtem,
S a zongora hangját hallgattam,
Elringatott az édes bolyongás zenéje, míg kint
Csak szálltak a sárgás falevelek az Ősz kertjében.
Szerelmem figyellek s a zöldben kereslek,
Szorítsd kezem kezed közé,
Úgy ahogyan az Őszt szorítja
A Nyár s a Tél,
S a Tavasz, hol maradt a remény ?
Mosolyogj szerelmem, félelmemet így elűzöd,
A sárga falevelek az utcákon forognak,
S a fák itt titkolódznak,
Levetkeznek lassan s szabadok lesznek,
Könnyeik között ,hullajtják az Eső cseppeket.
A természet szépsége visszaverődik a fák levelein,
Egy értett fény, mely vágyat tud ébreszteni,
Mikor majd a Tavasz hóvirágokban fog vergődni,
Legyőzöttek lesznek az emlékeim,
Mikor Én Teveled voltam az Őszben,
Mondván: Ó, már elszálltak a darvak régen !