Szél-szaggatott felhők
mint rongyos lepedők
lógnak az ég peremén,
napsugárból sodort fény szárítókötelén.
A szél vizet facsar belőle,
sűrű, síkos eső hull a földre.
Elrohan a nyirkos nyáridő,
cuppogó sár, szikkadt levegő,
lebegő szellő fürdet
virágot, ázott madarat,
nyúl után futnak fürge agarak.
Vadászkürt hangja harsan,
vágtatnak tüzes lovak,
buja az erdő lombja,
fodros tornyokkal locsognak
halban dúskáló patakok.
Nem gyalogol, nem szalad,
mégis sebesen halad,
nincs kereke, nincsen szárnya,
körbe száguld a világba,
maga választ célirányt,
szabad a szél, - száll, csak száll,
hiába bújsz, rád talál.