NAGY DOMOKOS IMRE
MINT AZ ARANYMŰVES
– valakinek, akit nem ismerek –
töredék
Mint az aranyműves, aki finom szerszámokkal
óvatosan dolgozza ki az ékszert,
úgy szeretnék én is írni Neked óvatos-vigyázón
egy halk és finoman cizellált verset.
Neki-nekilendülve próbálom, de felében-harmadában
elakadok, mint az autó meredekre mentében…
Hiába – nem megy. S én erőlködöm kétségbeesetten…
Vagy tán abbahagyjam az egészet,
s átadjam ezt a félszeg-suta verset?
Mit tegyek? Nem sikerül.
S a gondolat,
mint fáradt fecske
a tengeren: elmerül,
s elhagy, mint álom az ébredőt.
…
(Budapest, 1957. november 27.)
A kötetembe nem vettem fel.