Kis boszorkány
Írta: LouisdelaCruise Dátum: November 13 2007 22:18:35
Kis boszorkány, szemek varázsa, gyermeki pillantás,
Tenyérb?l lát jöv?t, mi kép, s talán lész igazság.
V
Teljes hír
Szívem sok kétely gyötri, érthetetlen talány,
Napjaim tündökl? fénye, szememnek leple, homály.
Tévedek megint helyre, hol hallok talán igaz szót,
Mi elvezet, irányít, hogy lássam az útvégi kijáratot.
Kis boszorkány, szemek varázsa, gyermeki pillantás,
Tenyérb?l lát jöv?t, mi kép, s talán lész igazság.
Bársonyos hang, símogat füled, s nyugtat meg,
Talán mától a világban, a helyed megleled.
Arcán mosoly huncut sugara, ajka keskeny íve,
Érzed, jót akar, nem bánt, jöv?dnek hírnöke;
Mi bánt ezernyi gondolat, kérdés, kusza múlt,
Talán választ kapsz mindenre, mi kicsit megfakult.
Élet, boldogság, talán szakítás, s lezárt múlt?
E kezd?d? jöv?, s vég, minek gyertyája kihúnyt?
Mit hittem barátom, nem ellenség, több annál,
Múltból ismerem, sok-sok ember?lt?, szellemvilág!
Vet lapot, gyertya lángja táncol, hunyorog,
Múlt, s jelen mosódik egybe, most hangja suttog;
"-Nem veszíted e embert, ?szinte ?s kapcsolat,
Hoz életedbe új színt, oly rég elfeledett tavaszt!"
S látom múzsám, lelke hamvad, szunnyadó parázs,
De érzem, itt van, igaz léte, s ?, jót akar hát.
Segítség, mit adhatok, önzetlen, utat mutat,
Láncait ledobni, nyitni kaput, s adni öntudat.
Hittem, ki igaz barát, hamis, s csaló szerelme,
Csak út porát kapja, kárhozottak szürke ege;
Igaztalan száj, mondva csinált bánat,
Börtönbe zárt szellem, tiporja kis házad!
...-Vörös démon, lángoló hajú táltos, varázslat,
Tudatlan léte, lénye hamis, álma szórja átkokat!
Hittem barát, s segít?, de vére rossz kígyó,
?, ki mérgez, s szít ellent, hangja béklyózó!
Kis boszorkány, már te is éltem része vagy,
Mutatod, hogy kell élni, igaz új tavaszt!
Gyermekim sugara, igaz jövend?, fény s gazdagság,
Igaz talány? Életük úgy is jó, ha csak boldogság!
Tisztább jöv?t látok, már nincs oly sok háború,
De éltemben, csak marad ármány, és mélabú;
Igéz? szempárt, keresem majd újra, ...vágyam,
Mert benne is láttam múltat, sötét árnyat!
Ismer?s, e két szem ragyogása, s arcnak mosolya,
Az id?, ?t is jóra ítélte, nem pedig csalásra!
Mi régmúlt id?, de nem feledem soha el,
-Boszorkány sátrát, s barátim, kik már szellemek!
20061116
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!