Tavaszi reggel
érzem bőrömön a sugarakat,
fátyolfüggöny takarja előlem
a színes tavaszi virágokat.
Vak vagyok.
Hangok helyett halk zúgását
hallom monoton - inkább csak érzem
langyos márciusi szélnek,
Süket vagyok.
Nyelvem ízlelő bimbói a sokféleséget
keserűvé sűrítik,
ízlelésem nem működik.
aromás illatok bűzös szagokká tömörülnek,
orromba települnek.
Undorodom.
Lelkemben szendereg mereven a semmi,
kezem körbe tapogat,
létezem?
Gazdag pompával harsog a tavasz,
mindez már másé,
nekem semmi sem maradt.
tavaszi reggel van,
ragyog a nap,
meghalok.