Fakó reménység
Írta: Eta-Etusom Dátum: Március 12 2011 15:03:13
N
Ha szabadjára engedem vágyam.
Fejem zavart szegett a szárnyam,
S furán érzem magam,így frászban
Felkelve, keserűséggel számban
Teljes hír
Már hatvan is vagyok, de még mindig
Próbálom nem feladni a reményt,
hogy van ennek értelme,pedig
Felismertem, érdek s kőkemény
Világom, emberek testvériségére épült
Bármit is jelentsen ez
Néha csak riadt s rémült,
Mikor ágyamban fekszem.
Ha szabadjára engedem vágyam.
Fejem zavart szegett a szárnyam,
S furán érzem magam,így frászban
Felkelve, keserűséggel számban
Kimegyek az ajtón,ébredek
akkora lélegzetet veszek,
amekkorát csak tudok
Sikoltva felkiáltok!
Mi folyik itt:
Azt mondom, hé, mi folyik itt?
Lábam alatt a föld morajlik,reng
S a tengerár áldozatokat ragad el
Megpróbál az istenem, de még mennyire
Glóriás nevedre,mea culpa, oldj fel!
Minden áldott nap óhajtva könyörgök
Egy forradalomért,tiszta szándékért
Manipulálás s hatalomvágy mögött
Ne üljön tort a megcsúfolt emlékért
Amikor az ágyamban fekszem
Ha szabadjára engedem
Ami a tenger fájdalmam
Nagyon ostobán érzem magam
Mi folyik itt,kész Apokalipszis
Azt mondom, hé, mi folyik itt?
Dübörög már a négy lovas
Jelenések könyve, jóslat?
Már hatvan múltam s vagyok,
Magamért és mindenkiért is harcolok
Próbálom nem feladni a reményt,
Mert itt az értelem,s a zene az enyém