Emberi angyal
vádolta a létezés
vágyait,
gyûlölte a lázongás
álmait,
kik nyomorban kilopták
bús lelkét,
halott remény árnyából
örömét!
lángoló kardot ragadott
kezébe
s megmártva az ég fagyos
vérébe
megtörte a Menny erõs
kapuját,
megtámadta varázsos
nyugalmát,
csilingelõ hangjegyek
árjában
földre zuhant végtelen
magányban
és íme: szárnyaszegett
angyalként
saját Halálát kezdte
Életként!
2008.11.5.
Miklós Imola