A SZÉLLEL SZEMBEN
(Szűcs István)
Miért van az, hogy szégyenemre
a csorda közt én más vagyok?
Közöttük menni, együtt bőgve,
mondjátok meg, mért nem tudok?
Muszáj nekem a kontrapunktot
mindig másképpen játszani?
Nem jó dolog ez. Kellemetlen.
Mindent másképpen láttatok.
Nincs bennem – mondják – semmi szégyen.
Nem is művészet, mint írok.
És az sem jó ám semmiképpen,
azt mondom el, mit gondolok.
Amit megéltem, elmesélem.
Őszintén szól minden szavam.
Ha szépet látok itt köröttem,
danászok máris boldogan.
Útálom bíz’ én tiszta szívvel
a sok hülye magyarkodót,
ki itt üvölti tág tüdővel
büszkén a fénylő rögvalót.
Nem vágtam én fel soh’ sem erre,
lássátok hát, magyar vagyok.
Manapság inkább szégyenemre
volna, így erről hallgatok.
Csillogtatják a hősi múltat,
mi mindent tettek nagyjaink.
De arra lám nem is gondolnak,
más nemzetből volt szinte mind.
Magasztalják a hőseinket.
Oláh volt, szerb, vagy épp polák!
Ebből ugyan semmit nem értnek.
Csak fújják büszkén mind tovább.
***
Bizony mondom, nagyon kilógok.
Én mindent másképp gondolok.
Tán rajtam ül egy furcsa átok.
Attól lehet, hogy más vagyok.
(2011-03-15)